Hiába vigyáztam, és osztottam az észt az éles kések és a hungarocell szerencsés párosításáról az előző bejegyzésben, sikerült módszeresen kibeleznem kettévágás közben a Wheatley-kezdeményemet.
Bár, mivel amúgy is a kibelezés volt a cél, annyira nem volt vészes a dolog. Csak nagyban megnehezítette a dolgomat, ugyanis hiába próbáltam ezek után szép, simára faragni a belső falat.
Utólag vettem észre, hogy kissé ferde lett a vágás, de segáz. Összerakva nem látszik. :)
Folytatás következik! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése